Ivóvízhiánnyal küszködtek a homoródmenti falvak
Homoródszentpál, Szentpéter, Szentmárton, Recsenyéd – sorolta Miklós Géza, az Olt Vízügyi Igazgatóság csíkszeredai szakaszmérnökségének vezetõje a faluneveket, mikor azt kérdeztem tõle, melyik településeket sújtotta annyira az aszály, hogy az ivóvíz-szolgáltatást is érintette. Arról már tavaly nyáron is érkeztek hírek, hogy a Homoród-mentén baj van az ivóvízzel, idén, az elmúlt hetekben, hónapokban szintén kaptunk efféle információkat, és már felkeltette a kíváncsiságomat: hogyan tudják megszervezni az életet az ott élõk, ha még az ivóvíz is gond? Elmentem, és megnéztem. Jelentem: Nehezen.
„Hallottuk, hogy a környéken baj van"
Homoródalmás nem volt a Miklós Géza által felsorolt falvak között, de azért megálltunk pár percre, terepszemlére, pontosabban „vízszemlére". Sándor Kálmán, a közbirtokosság elnöke azt mondja, az idén valamelyest jobban állnak, mint tavaly, mikor takarmány sem volt a szárazság miatt, idén lett szépen széna is, gabona is.
–Néhány forrás nálunk is kiapadt, de a vízhiányt mi ennél jobban nem éreztük meg. A legelõink egy részén volt itatási probléma a nyár folyamán, de új kutakat fúrtunk, és azokkal megoldottuk a gondot – vázolta a történteket.
Elmondása szerint egy hónappal ezelõtt kidobolták a faluban, hogy a vezetékes vizet öntözésre senki ne használja, de ennél több vízkorlátozásban nem volt része Almás lakosságának. Arról viszont hallottak, hogy tõlük alig néhány kilométerre már nem ennyire jó a helyzet.
–Hallottunk olyan környékbeli falvakról, ahol a legelõkre tartályokkal kellett kivigyék a vizet az állatoknak a nyáron – osztja meg velünk értesüléseit Sándor Kálmán.
Ilyen falu nem is egy van
Mármint olyan, ahol tartályokban kihordott vízbõl itatták a legelõkön lévõ marhákat. A Homoród mentén majd minden faluban így zajlott az állatok nyári itatása. Ha kiszámoljuk, hogy a jelenlegi gázolajár mellett mibe került ez a gazdáknak, mindjárt nem drágálljuk a tejet, a húst.
De ezúttal minket fõleg az emberek érdekeltek, nem annyira az állatok. Oklánd központjában egy udvaron három férfi tesz-vesz. Körülöttük malacok futkosnak, tyúkok kapirgálnak.
–Szerencsére nem száradt ki a patak a nyáron, így az állatoknak onnan tudtuk hordani a vizet – mondja a gazda.
Az emberek közül viszont nem mindenki volt ilyen szerencsés helyzetben.
Egy hétig gyûjtöttek – egy lakodalomra
–Olyan is volt a nyáron, hogy egy egész hétig nem volt vezetékes víz. Akinek van kútja, az megoldotta, akinek nincs, az bajban volt – mondja az említett férfi.
Meséli, hogy egy kis patak folyik végig a falu egyik részén, a Homoród egyik ága, azt többen próbálták itt-ott eldugni, és a vizet a maguk portája felé vezetni.
–Télen amiatt panaszkodnak, hogy a patak vize felfagy és nem lehet járni az utcán a jégtõl. Most meg mindenki próbálta valahogy a maga udvara felé irányítani a patak folyását – mondja mosolyogva Cseke Miklós polgármester.
A vízhiányról beszélve viszont nem túl mosolygós õ sem.
–A leghosszabb periódus, amíg nem volt víz, egy hét volt, legtöbbször pár nap után egy-egy rövid idõre el tudtuk indítani a szolgáltatást – mondja.
A hivatal által mûködtetett vízhálózatra a község mindenik települése, Oklánd, Karácsonyfalva és Újfalu is rácsatlakozott. Az 1254 lakosú községnek három víztározója van: Karácsonyfalván és Oklándon egy-egy 200 köbméteres, Újfaluban egy 60 köbméteres. A rendszert hat forrás táplálja, ezek közül egyik olyan nagy hozammal bírt, hogy patakként folyt a vize egykor, ám az idén nyáron jó ideig annyi víz sem gyûlt a tározókba, hogy bár megszabott órarend szerint, napi egy-két órát biztosítani tudják mindenki számára a vízszolgáltatást.
– Ezért inkább hagytuk, hogy egy hétig gyûljön, akkor megengedtük, és jutott mindenkinek valamennyi belõle – mondta a polgármester.
Hogy mennyi, az sok mindentõl függött, de elsõsorban a lakosságtól. Mert a huzamos vízhiány után, mikor végre megcsöppent a csap, mindenki fogta a vizet, amibe tudta. Olyan esetrõl is beszélnek a falubeliek, hogy valaki a kiszáradt kútját próbálta feltölteni a csapból folyó vízzel, a víz persze azonnal el is illant.
– Néha, mikor megadták a vizet, öt-tíz perc múlva már el is fogyott, mert engedte egyszerre az egész falu – mondja egy asszony az utcán. –Nagy ilyenkor a pocsékolás – erõsített meg a polgármester is.
De ilyen körülmények között sem áll meg, állhat meg az élet. Az emberek születnek, halnak, és közben házasodnak is. És persze, lakodalmaznak. A lakodalom meg, víz nélkül elképzelhetetlen.
– Egy hétig gyûjtöttük a tározóban a vizet, hogy a hétvégére esedékes lakodalomra legyen – mesélte Cseke Miklós.
És ha nincs k(i)út?
Oklánd községben a porták nagy részén van kút, a kutakban pedig idén nem apadt ki a víz, így a legtöbben egy hidrofor segítségével a kútvizet bevezették a házukba, azzal mostak, azzal használták a fürdõszobát. Ivóvizet pedig vettek a boltban, vagy hordtak valahonnan, borvízforrásból. Igazán bajban azok a családok voltak, akiknek nincs kútjuk, vagy akik, a vezetékes víz megjelenése után léptek egy merészt, és a házból kifolyó szennyvizet bevezették a kútba arra számítva, hogy az úgysem kell már.
De hogy élt a nyáron az, akinek nincs kútja?
– Nehezen – mondja egy fiatalasszony, aki családjával ebben a helyzetben van.
Tusolót készítettek az udvarra, mert a fürdõszobájuk használhatatlan volt, az angol WC-t felváltotta az árnyékszék, ha éppen folyt a vezetékes víz, megtöltöttek minden nagy edényt, és az állott vízbõl fõztek, azzal mosogattak, míg újra megcseppent a csap. Állatot pedig nem tartottak, hogy azok itatására is ne kelljen víz.
– Nem kértek néha a szomszédtól kútvizet? – tettük fel a kérdést a fiatalasszonynak.
Egy mellette ülõ, idõsebb nõ válaszolt helyette:
– Nem úgy van, hogy megyünk a szomszédba vízért, mert senki nem ad szívesen. A kutakban is szûk a víz – mondja.
A politika is zavarosítja
Az általunk felkeresett falvak közül talán Homoródszentmártonban volt a legjobb a helyzet, mégis úgy tûnt, ott okozta a víz, azaz annak hiánya a legtöbb konfliktust. A polgármestert nem találtuk a faluban, az egyik ellenzéki tanácsost, Soós Barna Ferencet viszont igen. Õ mesélt a faluban kialakult helyzetrõl. Elmondása szerint ott a Harvíz Rt. a szolgáltató, ez a vállalat mûködteti ugyanis a falu egykori saját vízrendszerét, és adja a víz köbméterét a falu lakosságának olyan áron, „mint városon". Soós szerint az ellenzéki tanácsosok azt szerették volna, hogy az önkormányzat saját cége legyen a szolgáltató, a polgármester és párttársai viszont mást akartak, és másképp lett. Ez még ma is konfliktusokat okoz a községben, amelyhez 12 falu tartozik, körülbelül 3000 lakossal. A változó életmódnak köszönhetõen a lakosság vízigénye is megnõtt a 2000-es évek eleje óta, mióta a ma is mûködõ rendszert megépítették, ráadásul a község nagy része állattenyésztéssel foglalkozik – több száz szarvasmarháról beszél Soós –, egy állat napi vízigénye pedig 60–70 liter. A több évi szárazság következtében pedig a község vízrendszerét ellátó források vize megcsappant, a 2010-ben még jó hozamúnak számító forrás is mára odalett. Hogy a helyzet még borúsabb legyen, a község jó részén kutakat sem tudnak fúrni a lakosok, mert a talajban 7–8 méteren már sós víz van, így jórészt a közeli dûlõkben lévõ források vizére vannak utalva.
– A vízrendszert tápláló források hozama a szárazság miatt már tavaly sem volt akkora, hogy a községnek elég legyen, és ez a helyzet idén csak fokozódott, pont a kétszerese kellett volna, mint ami egy nap alatt gyûlt a tározókba – mondja Soós Barna Ferenc. – A környéken mindenhol volt esõ, de itt minket mintha a Jóisten is sújtani akart volna – teszi hozzá.
A vízhiány pedig sok konfliktust eredményezett: a falusfelek között, a helyi elöljárók között, a községhez tartozó falvak lakói között. Pedig Homoródszentmárton faluban legalább minden nap volt víz, még ha csak pár órát is. Nem úgy a község másik falujában, Szentpálon.
„Itt krízis volt"
Az elmúlt hét esõzései nyomán immár Szentpálon is folyik néha a víz a csapból, de Bencze Attila helyi tanácsos szavaiból kiderül, hogy a nyáron folyóvizet ritkán láttak.
– Legalább egy hónapig nem volt ivóvizünk – mondja. –Most kaptunk egy jó forrást a határban, próbálunk egyezkedni a Harvízzel, hogy fogjuk be annak a vizét a rendszerbe – magyarázza, miközben õ is a Harvízzel fennálló konfliktust ecseteli. – Nagyon nehéz nyár volt – mondja. – Órarend szerint szolgáltatták a vizet: reggel 6–12 óra között Szentmárton és Recsenyéd kapott vizet, utána Szentpál és Szentpéter kellett volna kapjon, de nem volt, amibõl. Szentpéter már egy éve megoldotta a problémáját egy forrásból, így mi, szentpáliak húztuk a rövidebbet – meséli.
Szentpálon ráadásul egy tejgyár is mûködik, víz nélkül csak Isten tudja, hogyan.
–A tejfeldolgozó Székelyudvarhelyrõl hozta ciszternával a vizet, de néha õ is meg kellett engedje a csapját. Ilyenkor, a nagy fogyasztás miatt az emberek a faluban víz nélkül maradtak – állítja Bencze.
Küszöbön állt a szükségállapot
Tõle tudjuk meg, hogy augusztus 4-én rendkívüli tanácsülést tartottak Homródszentmárton községben, amelynek nyomán a prefektusnál próbálták elérni a szükségállapot kihirdetését, sikertelenül.
–Annyit értünk el, hogy a Harvíz nekilátott és egy egész sor cs??törést kiküszöbölt a rendszeren – állítja a helyi tanácsos, aki szerint most sincs állandóan víz a faluban, de legalább néha folyik a csapból. – Elromlottak az elektromos vízmelegítõk, az automata mosógépek, elõkerültek a régi, forgótárcsásak, és azzal mosnak az asszonyok, mert abba lehet merni kútvizet – meséli.
Itt a kúttal rendelkezõ szomszédok segítettek azokon, akiknek nem volt vizük, házi használatra engedték, hogy merjenek. Ennek ellenére az elmúlt hetekben, hónapokban mindenki mindenkire mutogatott.
– Sokszor nem tartották be a megszabott programot; a Harvíz többszöri kérés ellenére sem jött ki, hogy válaszoljon az emberek kérdéseire – sorolja a panaszokat Bencze Attila.
A 300 lelkes faluban a legtöbben állatokat tartanak, most is van, akik 1000–2000 literes tartályban hordja az állatoknak a vizet a legelõre valamelyik forrásból.
Betértünk egy kiskocsmába, és kértük, eresszék meg a csapot, hogy fotózhassuk le, amint folyik a víz.
– Nincs víz – jött a válasz.
Forrás: Hargita Népe
Szerkesztette: Forró-Erõs Gyöngyi, 2013.09.09.
