Ivóvízhiánnyal küszködtek a homoródmenti falvak

Homoródszentpál, Szentpéter, Szentmárton, Recsenyéd – sorolta Miklós Géza, az Olt Vízügyi Igazgatóság csíkszeredai szakaszmérnökségének vezetõje a faluneveket, mikor azt kérdeztem tõle, melyik településeket sújtotta annyira az aszály, hogy az ivóvíz-szolgáltatást is érintette. Arról már tavaly nyáron is érkeztek hírek, hogy a Homoród-mentén baj van az ivóvízzel, idén, az elmúlt hetekben, hónapokban szintén kaptunk efféle információkat, és már felkeltette a kíváncsiságomat: hogyan tudják megszervezni az életet az ott élõk, ha még az ivóvíz is gond? Elmentem, és megnéztem. Jelentem: Nehezen.

„Hallottuk, hogy a környéken baj van"
Homoródalmás nem volt a Miklós Géza által felsorolt falvak között, de azért megálltunk pár percre, terepszemlére, pontosabban „vízszemlére". Sándor Kálmán, a közbirtokosság elnöke azt mondja, az idén valamelyest jobban állnak, mint tavaly, mikor takarmány sem volt a szárazság miatt, idén lett szépen széna is, gabona is.
–Néhány forrás nálunk is kiapadt, de a vízhiányt mi ennél jobban nem éreztük meg. A legelõink egy részén volt itatási probléma a nyár folyamán, de új kutakat fúrtunk, és azokkal megoldottuk a gondot – vázolta a történteket.
Elmondása szerint egy hónappal ezelõtt kidobolták a faluban, hogy a vezetékes vizet öntözésre senki ne használja, de ennél több vízkorlátozásban nem volt része Almás lakosságának. Arról viszont hallottak, hogy tõlük alig néhány kilométerre már nem ennyire jó a helyzet.
–Hallottunk olyan környékbeli falvakról, ahol a legelõkre tartályokkal kellett kivigyék a vizet az állatoknak a nyáron – osztja meg velünk értesüléseit Sándor Kálmán.

Ilyen falu nem is egy van
Mármint olyan, ahol tartályokban kihordott vízbõl itatták a legelõkön lévõ marhákat. A Homoród mentén majd minden faluban így zajlott az állatok nyári itatása. Ha kiszámoljuk, hogy a jelenlegi gázolajár mellett mibe került ez a gazdáknak, mindjárt nem drágálljuk a tejet, a húst.
De ezúttal minket fõleg az emberek érdekeltek, nem annyira az állatok. Oklánd központjában egy udvaron három férfi tesz-vesz. Körülöttük malacok futkosnak, tyúkok kapirgálnak.
–Szerencsére nem száradt ki a patak a nyáron, így az állatoknak onnan tudtuk hordani a vizet – mondja a gazda.
Az emberek közül viszont nem mindenki volt ilyen szerencsés helyzetben.

Egy hétig gyûjtöttek – egy lakodalomra
–Olyan is volt a nyáron, hogy egy egész hétig nem volt vezetékes víz. Akinek van kútja, az megoldotta, akinek nincs, az bajban volt – mondja az említett férfi.
Meséli, hogy egy kis patak folyik végig a falu egyik részén, a Homoród egyik ága, azt többen próbálták itt-ott eldugni, és a vizet a maguk portája felé vezetni.
–Télen amiatt panaszkodnak, hogy a patak vize felfagy és nem lehet járni az utcán a jégtõl. Most meg mindenki próbálta valahogy a maga udvara felé irányítani a patak folyását – mondja mosolyogva Cseke Miklós polgármester.
A vízhiányról beszélve viszont nem túl mosolygós õ sem.
–A leghosszabb periódus, amíg nem volt víz, egy hét volt, legtöbbször pár nap után egy-egy rövid idõre el tudtuk indítani a szolgáltatást – mondja.
A hivatal által mûködtetett vízhálózatra a község mindenik települése, Oklánd, Karácsonyfalva és Újfalu is rácsatlakozott. Az 1254 lakosú községnek három víztározója van: Karácsonyfalván és Oklándon egy-egy 200 köbméteres, Újfaluban egy 60 köbméteres. A rendszert hat forrás táplálja, ezek közül egyik olyan nagy hozammal bírt, hogy patakként folyt a vize egykor, ám az idén nyáron jó ideig annyi víz sem gyûlt a tározókba, hogy bár megszabott órarend szerint, napi egy-két órát biztosítani tudják mindenki számára a vízszolgáltatást.
– Ezért inkább hagytuk, hogy egy hétig gyûljön, akkor megengedtük, és jutott mindenkinek valamennyi belõle – mondta a polgármester.
Hogy mennyi, az sok mindentõl függött, de elsõsorban a lakosságtól. Mert a huzamos vízhiány után, mikor végre megcsöppent a csap, mindenki fogta a vizet, amibe tudta. Olyan esetrõl is beszélnek a falubeliek, hogy valaki a kiszáradt kútját próbálta feltölteni a csapból folyó vízzel, a víz persze azonnal el is illant.
– Néha, mikor megadták a vizet, öt-tíz perc múlva már el is fogyott, mert engedte egyszerre az egész falu – mondja egy asszony az utcán. –Nagy ilyenkor a pocsékolás – erõsített meg a polgármester is.
De ilyen körülmények között sem áll meg, állhat meg az élet. Az emberek születnek, halnak, és közben házasodnak is. És persze, lakodalmaznak. A lakodalom meg, víz nélkül elképzelhetetlen.
– Egy hétig gyûjtöttük a tározóban a vizet, hogy a hétvégére esedékes lakodalomra legyen – mesélte Cseke Miklós.

És ha nincs k(i)út?
Oklánd községben a porták nagy részén van kút, a kutakban pedig idén nem apadt ki a víz, így a legtöbben egy hidrofor segítségével a kútvizet bevezették a házukba, azzal mostak, azzal használták a fürdõszobát. Ivóvizet pedig vettek a boltban, vagy hordtak valahonnan, borvízforrásból. Igazán bajban azok a családok voltak, akiknek nincs kútjuk, vagy akik, a vezetékes víz megjelenése után léptek egy merészt, és a házból kifolyó szennyvizet bevezették a kútba arra számítva, hogy az úgysem kell már.
De hogy élt a nyáron az, akinek nincs kútja?
– Nehezen – mondja egy fiatalasszony, aki családjával ebben a helyzetben van.
Tusolót készítettek az udvarra, mert a fürdõszobájuk használhatatlan volt, az angol WC-t felváltotta az árnyékszék, ha éppen folyt a vezetékes víz, megtöltöttek minden nagy edényt, és az állott vízbõl fõztek, azzal mosogattak, míg újra megcseppent a csap. Állatot pedig nem tartottak, hogy azok itatására is ne kelljen víz.
– Nem kértek néha a szomszédtól kútvizet? – tettük fel a kérdést a fiatalasszonynak.
Egy mellette ülõ, idõsebb nõ válaszolt helyette:
– Nem úgy van, hogy megyünk a szomszédba vízért, mert senki nem ad szívesen. A kutakban is szûk a víz – mondja.

A politika is zavarosítja
Az általunk felkeresett falvak közül talán Homoródszentmártonban volt a legjobb a helyzet, mégis úgy tûnt, ott okozta a víz, azaz annak hiánya a legtöbb konfliktust. A polgármestert nem találtuk a faluban, az egyik ellenzéki tanácsost, Soós Barna Ferencet viszont igen. Õ mesélt a faluban kialakult helyzetrõl. Elmondása szerint ott a Harvíz Rt. a szolgáltató, ez a vállalat mûködteti ugyanis a falu egykori saját vízrendszerét, és adja a víz köbméterét a falu lakosságának olyan áron, „mint városon". Soós szerint az ellenzéki tanácsosok azt szerették volna, hogy az önkormányzat saját cége legyen a szolgáltató, a polgármester és párttársai viszont mást akartak, és másképp lett. Ez még ma is konfliktusokat okoz a községben, amelyhez 12 falu tartozik, körülbelül 3000 lakossal. A változó életmódnak köszönhetõen a lakosság vízigénye is megnõtt a 2000-es évek eleje óta, mióta a ma is mûködõ rendszert megépítették, ráadásul a község nagy része állattenyésztéssel foglalkozik – több száz szarvasmarháról beszél Soós –, egy állat napi vízigénye pedig 60–70 liter. A több évi szárazság következtében pedig a község vízrendszerét ellátó források vize megcsappant, a 2010-ben még jó hozamúnak számító forrás is mára odalett. Hogy a helyzet még borúsabb legyen, a község jó részén kutakat sem tudnak fúrni a lakosok, mert a talajban 7–8 méteren már sós víz van, így jórészt a közeli dûlõkben lévõ források vizére vannak utalva.
– A vízrendszert tápláló források hozama a szárazság miatt már tavaly sem volt akkora, hogy a községnek elég legyen, és ez a helyzet idén csak fokozódott, pont a kétszerese kellett volna, mint ami egy nap alatt gyûlt a tározókba – mondja Soós Barna Ferenc. – A környéken mindenhol volt esõ, de itt minket mintha a Jóisten is sújtani akart volna – teszi hozzá.
A vízhiány pedig sok konfliktust eredményezett: a falusfelek között, a helyi elöljárók között, a községhez tartozó falvak lakói között. Pedig Homoródszentmárton faluban legalább minden nap volt víz, még ha csak pár órát is. Nem úgy a község másik falujában, Szentpálon.

„Itt krízis volt"
Az elmúlt hét esõzései nyomán immár Szentpálon is folyik néha a víz a csapból, de Bencze Attila helyi tanácsos szavaiból kiderül, hogy a nyáron folyóvizet ritkán láttak.
– Legalább egy hónapig nem volt ivóvizünk – mondja. –Most kaptunk egy jó forrást a határban, próbálunk egyezkedni a Harvízzel, hogy fogjuk be annak a vizét a rendszerbe – magyarázza, miközben õ is a Harvízzel fennálló konfliktust ecseteli. – Nagyon nehéz nyár volt – mondja. – Órarend szerint szolgáltatták a vizet: reggel 6–12 óra között Szentmárton és Recsenyéd kapott vizet, utána Szentpál és Szentpéter kellett volna kapjon, de nem volt, amibõl. Szentpéter már egy éve megoldotta a problémáját egy forrásból, így mi, szentpáliak húztuk a rövidebbet – meséli.
Szentpálon ráadásul egy tejgyár is mûködik, víz nélkül csak Isten tudja, hogyan.
–A tejfeldolgozó Székelyudvarhelyrõl hozta ciszternával a vizet, de néha õ is meg kellett engedje a csapját. Ilyenkor, a nagy fogyasztás miatt az emberek a faluban víz nélkül maradtak – állítja Bencze.

Küszöbön állt a szükségállapot
Tõle tudjuk meg, hogy augusztus 4-én rendkívüli tanácsülést tartottak Homródszentmárton községben, amelynek nyomán a prefektusnál próbálták elérni a szükségállapot kihirdetését, sikertelenül.
–Annyit értünk el, hogy a Harvíz nekilátott és egy egész sor cs??törést kiküszöbölt a rendszeren – állítja a helyi tanácsos, aki szerint most sincs állandóan víz a faluban, de legalább néha folyik a csapból. – Elromlottak az elektromos vízmelegítõk, az automata mosógépek, elõkerültek a régi, forgótárcsásak, és azzal mosnak az asszonyok, mert abba lehet merni kútvizet – meséli.
Itt a kúttal rendelkezõ szomszédok segítettek azokon, akiknek nem volt vizük, házi használatra engedték, hogy merjenek. Ennek ellenére az elmúlt hetekben, hónapokban mindenki mindenkire mutogatott.
– Sokszor nem tartották be a megszabott programot; a Harvíz többszöri kérés ellenére sem jött ki, hogy válaszoljon az emberek kérdéseire – sorolja a panaszokat Bencze Attila.
A 300 lelkes faluban a legtöbben állatokat tartanak, most is van, akik 1000–2000 literes tartályban hordja az állatoknak a vizet a legelõre valamelyik forrásból.
Betértünk egy kiskocsmába, és kértük, eresszék meg a csapot, hogy fotózhassuk le, amint folyik a víz.
– Nincs víz – jött a válasz.

Forrás: Hargita Népe

Szerkesztette: Forró-Erõs Gyöngyi, 2013.09.09.

Bontásra szólították fel a csíkszeredai Octavian Goga sétány hét garázsának tulajdonosát. Az utcában vízvezeték-hálózatot újít fel a Harvíz Rt., a szóban forgó építményeket a vízcsövek nyomvonalára, zöldövezetre építették.

A munkálatokhoz a héten fogtak hozzá, és várhatóan a hónap végéig be is fejezik. A városban még hat kis utcában zajlik majd hasonló vízvezetékcsere. Összesen 80 ezer lejt különítettek el erre a városi költségvetésbõl.

Az érintett garázsok bejáratára kifüggesztett felszólítás szerint szeptember 27-ig adtak határidõt a bontásra. „A vezetékhálózat felújítása miatt szükségessé vált a garázsok lebontása, egyébként korábban az ott lakók is kérték, hogy egy kisebb parkolót alakítsunk ki" – mondta Szõke Domokos, Csíkszereda alpolgármestere, hozzáfûzve: a vízvezetékcserét követõen egyúttal térrendezést is megvalósítanak.

„Jobb is, ha lebontják, mert csúfítják a környéket, és sokan nem is autókat tartanak a garázsokban" – véli egy környéken lakó. Szerinte az utca mindkét oldalán lévõ összes garázst le kellene bontani. „Örvendek, hogy nem kell lebontanunk, én engedéllyel építettem a garázsomat, adót fizetek utána, a másik oldalon még a csatornatetõkre is ráépítkeztek" – mondta az egyik garázstulajdonos.

Az ivóvízvezetékek cseréje érdekében a református templomtól a sétány másik végéig ássák fel a talajt 300 méteren – magyarázta Páll Árpád, a városháza beruházási osztályának mûszaki tanácsadója. Hasonló munkálatokat végeznek idén még a Borvíz utcában, a Dénes László és a Mikó utcában, a Brassói úttól a börtön farmjáig, valamint a Harom utcában. „A városi költségvetésbõl végezzük el a vízvezetékek cseréjét, azokban a kis utcákban, amelyek nincsenek benne az ágazati program által finanszírozott uniós projektben" – közölte Zólya László. A Harvíz Rt. vezérigazgatója továbbá elmondta, úgy ütemezték a munkálatokat, hogy a tervbe vett aszfaltozás, járdaépítés elõtt elkészüljenek a föld alatti vezetékek rendbetételével.

Forrás: Csíki Hírlap

Szerkesztette: Barabás Hajnal, 2013.09.05.

A Harvíz Rt. uniós támogatást élvezõ beruházásai közül a csicsói víz- és szennyvízrendszer kiépítésére is aláírták a kivitelezési szerzõdést. Csíkszeredában jövõre csúszhat a munkálatok elkezdése.

A nyolc tervezett beruházás közül ez a negyedik, a projekt különlegess??ge pedig, hogy csak Csicsót érinti, ahol a környezõ települések közül egyedüliként sem ivóvíz-, sem szennyvízrendszer nem épült mostanig. A közbeszerzési eljárás nyertese ebben az esetben a nagyszebeni Sinecon Kft., a Construcþii Kft. és a Terra Rt. alkotta társulás, a munkálatok értéke 12 millió 950 ezer lej áfa nélkül.

A kivitelezés során 16 748 méteren új ivóvízrendszer készül a községben, 8639 méteren új nyomóvezeték és 10 szivattyúállomás. Utóbbiakra azért van szükség, mert a szennyvizet, miután összegyûl, egy vezetéken Csíkszeredáig kell eljuttatni, ahol a Rét utcánál csatlakozik a városi hálózathoz, és végül a csíkszeredai derítõállomásra kerül. Ehhez szivattyúzásra lesz szükség, a terep nem biztosítja a szabadesés lehetõségét.

A kivitelezés ideje a szerzõdés aláírásától számítva 21 hónap – hangzott el a szerdai találkozón, ahol a Harvíz Rt, a község vezetõi és a kivitelezõk is jelen voltak. A cégtársulás vezetõi azt mondták, négy csoporttal kezdik el a munkát a községben, és alvállalkozókat is szeretnének bevonni – elsõsorban az 578-as európai út és a vasútvonal alatti fúrások elvégzéséhez, mert a vezetékeket ott is el kell vinni.

Csíkszeredában jövõre maradhat a kivitelezés

Úgy tûnik, idén nem kezdõdnek meg a cs??kszeredai víz- és szennyvízrendszer bõvítését célzó munkálatok, amelyek a Harvíz tervezett beruházásainak egyikét képezik, a csíkszentléleki, fitódi és csomortáni hálózatépítéssel együtt. Miután augusztusban már elhangzott, hogy a kivitelezõ cégek nem voltak megfelelõen felkészülve az európai uniós bürokratikus rendszer elvárásaira, sem arra, hogy a településeken a kivitelezés idejére területfoglalási díjat is kell fizetniük, Moldován Reinitz József mérnök, a Harvíz Rt. projektvezetõje arról tájékoztatott, hogy Csíkszeredában ebben az évben nem kezdik el a kivitelezést.

Ennek egyik oka, hogy az országos útügyi társaságtól a kivitelezõ nem kapott útfeltörési engedélyt a Hargita utcára és a Brassói útra – ezek a szakaszok az országos útügy ügykezelésébe tartoznak. A polgármesteri hivatal is jelezte korábban, hogy nemcsak útfeltörési díjat kér, hanem a munkálatok és a helyreállítás ütemtervének bemutatását is, utcákra lebontva, hogy lehessen idõben értesíteni a lakókat. Szõke Domokos alpolgármester kérdésünkre elmondta, ezeket még nem kapta meg a városháza, jövõ héten várják egyeztetésre a kivitelezõ cég képviselõjét.

Forrás: Csíki Hírlap

Szerkesztette: Kovács Attila, 2013.09.05.

A tényleges elõrelépésének hónapjaként jellemezte augusztust Zólya László András, a HarVíz Rt. térségi víz- és csatornaszolgáltató vezérigazgatója tegnap Szentegyházán, az Európai Unió által finanszírozott, nagyrészt Felcsíkot érintõ óriásberuházás kihelyezett értékelõ tanácskozásán. A nyolc kivitelezési szerzõdésbõl hármat már aláírtak, kettõt a héten írnak alá, másik kettõ a táblabíróságon, egy pedig a közbeszerzési eljárás végén akadt el. Kettõ esetében a terepmunka is elkezdõdött, aggodalomra azonban akad némi ok.

A Marosvásárhelyi Ítélõtábla még mindig nem küldte el a legnagyobb értékû, a szépvízi ivóvízkezelõ állomást és a szállító vezetékek felújítását elõíró, ÁFA nélkül 43,5 millió lejes szerzõdés közbeszerzési eljárása lezárásának szükséges hivatalos indoklását. Ugyancsak az ítélõtáblánál akadt el a csíkszentdomokosi víz- és szennyvíz-vezetékrendszer bõvítésérõl szóló szerzõdés, míg a szentdomokosi és szentegyházi vízmûvekkel kapcsolatos szerzõdés elõrehaladását a jótállás bemutatásának hiányossága akadályozza. Dolgoznak a gépek Csíkszentléleken, valamint Szentegyházán két ponton is, a szennyvízvezetéken. A csicsói vezetékrendszerek szerzõdését éppen ma írják alá, jövõ hétfõn pedig a felcsíki ivóvízellátás és a csatornarendszer bõvítésérõl szóló szerzõdésben is megállapodás születik. Szeptember utolsó hetére tervezték a szentegyházi és a csíkmadarasi szennyvíztisztító állomások felújításáról és bõvítésérõl szóló szerzõdés aláírását, de ez – mint a tanácskozáson kiderült – valószínûleg óvás miatt csúszni fog.

Nem hibázhatnak
A határidõk egyre kényelmetlenebb szorítása miatt Zólya László András a naprakész tájékoztatás, a papírmunkák gondos elõkészítése és a folyamatos konzultáció szükségességére hívta fel a kivitelezõ cégek képviselõinek figyelmét.
– Jelen állás szerint nem tologathatjuk a határidõket, és nem számíthatunk szerzõdésérték-módosításra sem. A pénzek lehívása nagyon sok fejtörést okoz, és a minisztérium egyre nehezebben folyósítja az összegeket, ha a kivitelezõk által felbecsült havi teljesítmény értéke nagyon eltér a valós teljesítmény értékétõl – fogalmazott Zólya.
Megnyugtató ugyanakkor, hogy a készpénzáramlás az eddigi legjobb arányokat mutatja, és a kifizetésekkel sincsenek gondok.
Ugyancsak fejlemény, hogy a napokban sikerül megvalósítani a 17 szerzõdés közül az elsõt, a vízveszteség-ellenõrzõ mozgó laboratóriumról szóló beszerzési szerzõdést. A „laborautót" átvették, hamarosan kifizetik és bevethetõ lesz.
A több mint 70 millió eurós projekt konzulens cégének, az Eptisának a képviselõje, Sanda Mihai a polgármesterek, kivitelezõk és vízügyi szakemberek társaságában hangsúlyozta: a pénzalapokhoz való nehéz hozzáférés, a kivitelezõk sok esetben érezhetõ szaktudás-hiánya, a munkaerõhiány, a dokumentumok szükségszerû leszállításának elmulasztása akár odáig is vezethet, hogy a munkálatokat le kell állítani.

Szentegyházán vannak a legnagyobb gondok

A három szentegyházi kivitelezési szerzõdés határidõn belüli befejezését három nagyon kellemetlen tényezõ nehezíti: egy korábban elkezdett, de be nem fejezett beruházás, 4000 négyzetméternyi magántulajdonban levõ telek, amelyet az önkormányzatnak be kell telekelnie saját tulajdonába, illetve a nemrég javított 132-es megyei út feltörésének tiltása.
A szentegyházi szennyvíztisztító állomás és vezetékrendszerének építése a 2006/7-es kormányrendelettel indult el, de mivel még mindig nincs hivatalosan lezárva a munkálat, ezért nem folytatható. A szakemberek tegnap konkrét javaslattal álltak elõ:
– Az önkormányzatnak össze kell hívnia a korábbi kivitelezõt és a szakhatóságot a munkálat befejezését igazoló átvételhez. A kérelem nyomán megszületik az az írásbeli jelentés, miszerint nem lehet befejezni a munkát, ezt követõen szerzõdést bontanak a felek. A kártérítés végett jogi eljárást kezdeményeznek, majd egy tanácsi határozattal jóváhagyják a terv felújítását és a félbemaradt munkálatok befejezését – foglalta össze a lépéseket Moldován-Reinitz József, a Projekt Megvalósítási Iroda vezetõje. Mindezeknek szeptember folyamán kellene eleget tennie a helyi önkormányzatnak.
A telekelés kapcsán abban egyeztek meg a résztvevõk, hogy a szóban forgó 4000 négyzetméteres terület két tulajdonosával ismét megpróbálnak kiegyezésre jutni, és legrosszabb esetben elindítják a parcella közérdekû célra történõ kisajátításának a folyamatát.
Nagy figyelmet kell szentelniük ugyanakkor a vezetékrendszer lefektetésekor arra, hogy lehetõleg minél kevesebb aszfaltot törjenek fel a nemrég felújított 132-es megyei úton. A tervek szerint 1800 méteren kell feltörniük az aszfaltot – ezt a munka után újraaszfaltoznák –, az errõl szóló engedély kiváltása azonban kényes feladat.
A nagyrészt EU-s alapokból megvalósuló projektet 2015. júniusáig le kell zárnia a HarVíznek.

Forrás: Hargita Népe

Szerkesztette: Kovács Hont Imre, Csíkszereda, 2013.09.04.